Giorgia

The end

5 hónap... olyan gyorsan elrepült, hogy néha úgy tűnik, mintha csak álom lett volna. Egy csodaszép álom.
Rengeteg értékes embert megismertem, sok tapasztalatot szereztem, csodaszép helyeken jártam, jobban megismertem önmagamat és változtam is - a visszajelzések alapján jó irányba.
Annak, hogy az utóbbi időben a blogot elhanyagoltam, jó oka volt: próbáltam kiélvezni az utolsó másodperceket is és a lehető legkevesebb időt tölteni a számítógép előtt. Azt hiszem ez sikerült és így még több élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb.
Köszönöm, hogy olvastátok a blogomat.
A presto!

Bologna, baby!

Avagy ismét Bolognába megyek. Méghozzá Lindával. :) Valamiről le kellett mondanom, de kaptam helyette egy másik lehetőséget, ami nem más, mint 3 nap az egyik legjobb barátnőmmel. Kell ennél több? :)
Csütörtökön indulunk, péntek este visszajövünk, szombat délután meg irány Velence az egyetlen nőszeméllyel, aki -ha ez egyáltalán lehetséges- még nálam is szerelmesebb a városba. :)
A részletekkel majd jövök vasárnap.
A presto!

Final countdown

Lassan egy hónapja nem írtam, pedig sok minden történt a szülinapom óta is.
Voltam pl. Firenzében, amit igenis be lehet járni egy nap alatt (jó, múzeumban csak egyben voltam, de azok engem személy szerint annyira nem is érdekelnek) és csodaszép. Velence után a második kedvenc.
Velencében is voltam, többször is és MÉG MINDIG találok olyan zegzugokat, ahol eddig még nem jártam.
Voltunk még a "cima di Grappa" nevű helyen is, ami 1800 méter magasan van (soha azelőtt nem voltam még ilyen magasan), és gyönyörű szép, majd megnéztük Bassano del Grappa-t, ahol - meglepő módon :P- grappa-t készítenek (szeszfőzde, na) és egyébként kisvárosok közül előlépett második kedvencnek.
Sheezard koncerten is voltunk, azt hiszem utoljára. <3
Ezen kívül pedig lassan meg kell vennem az ajándékokat, mert kevesebb, mint 3 hét múlva már otthon vagyok. Pénteken a csajokkal már "búcsúebédelünk", aztán már csak két hét marad...
Egyik szemem sír, a másik nevet...

Születésnap Trieste-ben

Úgy döntöttem, hogy a szülinapomat is utazással-városnézéssel töltöm, mégpedig Triesztben. Jó döntés volt. :)
Szép város, szép idő, szép kastélyok... mondjam még?
Viszont 3 dolgot ajánlanék annak, aki ősztől tavaszig bármikor Triesztbe készül: vastag sál, fülvédő/sapka, kesztyű. Ugyanis iszonyat milyen szél van! A többiek mondták előre, de nem hittem el. Pedig de... gyakorlatilag folyamatosan és hihetetlen erővel fúj a szél és nem épp a legmelegebb. Ettől eltekintve viszont tényleg érdemes bejárni a várost és a környékét is, mert rengeteg a látni való. A kastély Miramare-ban, a San Giusto vár, a móló, a világítótorony, a római kori színház Triesztben, a 2 vár Duinoban, na meg a kilátás... lélegzetelállító. Ajánlom mindenkinek.
A presto!

Bolgona, búcsúbuli, miegymás

Múlthéten még félig-meddig betegen elmentem Bologna-ba. Különleges, azokhoz képest, amiket eddig láttam. Szinte minden épület ugyanolyan színű és nem spóroltak a boltívekkel, templomokkal és tornyokkal sem. Életemben először kipróbáltam a piros városnéző buszt, ahol elmondták, hogy a boltíveket anno kötelezővé tették, torony meg még ennél is több volt (100 fölött), mára maradt negyyven valamennyi. A busz felvitt egy hegyre is, ahol van valami szanatórium, meg egy hatalmas park, na meg persze panoráma a városra. Felülről szerintem lenyűgöző.

Azután hétvégén újabb búcsúbuli volt. Blandine-t alig egy hónapja ismertem meg, de hihetetlen nő, nagyon megkedveltük egymást, így elhívott a buliba. Treviso-ban voltunk a "Club Casa di Caccia" (gyk.: "Vadászház Club") nevű helyen, aminek semmi köze a nevéhez, de mind1. Hatalmas hely, mindenütt drapériákkal, kényelmes kanapékkal, kellemes világítással, tánctérrel, medencével, pálmafákkal, stb. Nem szimpla diszkó, hanem valahol a diszkó és az étterem között mozog. Az előételt svédasztalon tálalják, aztán leülsz az asztalhoz és a többi fogást már a pincérek szolgálják fel. Kaja után meg lehet táncolni. Volt élő zene, régi számokkal, meg diszkó mostani zenékkel. Persze -számomra- iszonyat drága hely, de Blandine fizette a kaját, amihez járt ásványvíz, bor, meg egy pohár prosecco is és csak az ezen felüli fogyasztásért kellett volna fizetni (mint Daniela buliján a Pes.co-ban), de mivel nekem bőven elég volt, ami az asztalon volt, így megúsztam ingyen az estét.

Tegnapelőtt meg a tengerparton voltam :D Igen, október 5-én. Leégni is sikerült még így utoljára, de nem bánom. Sőt, kinézem magamból, hogy beteg is leszek megint, mert ha már ott voltam, megnéztem milyen a víz, hiába mondták, hogy nagyon hideg. A teteje tényleg, az alja viszont még mindig nagyon kellemes.

Már csak azt kell kitalálni, hogy a szülinapomat hol töltöm. Hmmm... :)
A presto!

Sirmione és Verona

Csütörtök- pénteken szabadnapos voltam és ebből másfél napot Sirmionében illetve Veronában töltöttem.
Szerda délután indultunk - eredetileg Veronába. Ott azonban valami nagy banzáj volt éppen (ha jól láttam ékszerkiállítás), így az összes hotel dugig volt, az ibis-szel az élen. Más kérdés, hogy ha lett volna hely sem adtunk volna 129 €-t egy kétcsillagos szobáért. Lényeg a lényeg, továbbmentünk, mert visszafordulni nem akartunk (Padovába is mehettünk volna, de gyakorlatilag onnan jöttünk...). Egy óra araszolás után Sirmionébe értünk, ahol random kiválasztottunk egy hotelt (a tóra néző erkéllyel ^^), becsekkoltunk, aztán sétáltunk egyet a belvárosban. Én voltam már itt korábban is és minden alkalommal lenyűgözött ez a félszigetre épült kis városka, de most többet láttam belőle, mint valaha és azóta még jobban tetszik (ez Veronára is igaz, de ezt majd később).
Szóval tettünk egy jó nagy kört, láttunk sok-sok cicát, kacsát, miegymást. :)
Persze a cicáknak örültem a legjobban, mert így három hónap után már elég komoly elvonási tüneteim vannak. Ami nagyon tetszett: a kóbor(nak tűnő) cicákat itt nem befogdossák, vagy tudomisén, hanem raktak ki nekik házikókat meg ételt, méghozzá annyit, hogy nem győzik megenni. Kicsit félénkek, nem engednek túl közel magukhoz, de szépek és sokan vannak :) A Paradicsomban éreztem magam.
Miután minden cicát láttunk, beültünk vacsorázni egy a tóra néző étterembe. Mondjuk ettem már ennél jobb pizzát, de ennél szebb helyen még nem. :D Az is valami, nem igaz? :)
Másnap reggel még sétáltunk egyet, csináltunk még egy pár képet, mert este valahogy egyikünknek sem akart sikerülni (pedig már TÉNYLEG kezdek belejönni a fotózásba), aztán visszamentünk Veronába.
Veronában is jártam már, szerintem pontosan annyiszor, ahányszor Sirmionében, de mindig csak 1-2 órát voltunk ott és csak ugyanazt a kis részét néztük meg a városnak. Na most nem így volt...
Megint a belvárosban kezdtük a sétát: Aréna, aztán végig a márvánnyal borított utcán a piactérig, onnan Júlia mellét fogdosni... de erre elég egy óra, mi viszont az egész napot ott akartuk tölteni. Így hát miután kétszer is megsimogattuk azt a fényes cicit, elindultunk felfedezni a várost.
Láttunk várat, folyót gyönyörű hidakkal, megmásztunk jó sok lépcsőt és így láttuk a várost felülről is. Hatalmas... sokkal nagyobb, mint Padova, pedig azt hittem pont fordítva van, de talán csak azért, mert Padovából többet láttam eddig.
Szóval lejártuk a lábunkat, de megérte, mert nagyon szép ez a város. Azon kevés nagyvárosok egyike, ahol el tudnám képzelni az életemet.
Érdekesség: nekik is van egy ilyen "vár a hegyen, előtte lent folyó hidakkal" városrészük, amiről ugye már meséltem is. Nagyon hasonlít a Budai vár - Duna panoráma kombóra. Néha kicsit úgy is éreztem magam, mintha ott lennék.
Nos, azt hiszem a lényeget elmondtam, képek Facebook-on, aztán majd jövök ha meggyógyultam (mert miért is ne lennék megint beteg).
A presto!

Velence ősszel 1.0

Ha ez egyáltalán lehetséges, Velence ősszel még szebb. Legalább is a keddi sétámon úgy vettem észre.
Élénkebbek a színek, valamivel kevesebb a turista (hála a Jóistennek) és persze sokkal kellemesebb 23 fokban sétálni, mint 43-ban. :D
Nem vagyok katasztrófa turista, de még mindig kíváncsian várom az "aqua alta"-t, vagyis az árvizet. Bár azt mondják ilyen száraz nyár után biztos nem lesz túl magas a víz idén.
Ha már acqua alta: voltam megint a Libreria Acqua Alta-ban is. :)) Megvettem a Kis herceget velencei nyelvjárásban. Nem piskóta, mit mondjak... :D Ezen kívül beszereztem egy velencei egyetemes kapucnis pulcsit, meg egy cicás pólót. :D Kicsit turistáskodtam, na. :)

Újabb jövés-menés, miegymás

Nelly úgy döntött elege van a Novotelből és hazament. Péntek este tartottunk egy privát búcsúbulit a szobában, Cristiana, Nelly, Christian (Nelly mexikói barátja) és én. Sokat beszélgettünk, nevettünk és sok idióta fénykép is született. :D
Ez a Christian iszonyat jó fej srác! A Nellyvel való kezdeti nézeteltéréseink után kezdtem sejteni, hogy a mexikóiak kedves emberek lehetnek, de hogy ennyire! Eljött Angliából csak azért, hogy segítsen Nellynek a bőröndöket cipelni, hozott ajándékot Cristiana-nak meg nekem, plusz 1 üveg whiskey-t, amire még én is azt mondtam, hogy "Ez igen!", pedig aki ismer tudja, hogy általában gázolajnak hívom eme nemes italt és inkább nem iszom, ha nincs más... Aztán meghívott minket Manchester-be és felajánlotta, hogy kifizeti a repülőjegyet, meg körbevezet minket Londonban és Manchesterben is. Ja és ugyanígy kifizeti a jegyet, ha Mexikóba akarunk menni hozzá. :D Hát mondom izé...
Egyébként HR managerként dolgozik és itt tanult Rómában.
Cristiana-nak a holnapi az utolsó napja, de állítólag utána jön 3 új lány, 2 a konyhába, 1 a recepcióra, de igazából senki nem tud semmi biztosat... Mindegy, majd kiderül.
Egyébként tegnap szabadnapos voltam és mivel jó idő volt, még elmentem Caorlébe. Délután négyig nagyon szép idő volt és szinte egyedül voltam a parton (a vízben meg konkrétan egyedül, leszámítva a 2 hattyút), aztán jött egy szép nagy vihar, de addigra már a kedvenc báromban üldögéltem egy melegszendvics és egy "Spritz aperol" fölött. :))
Ma Velencébe készültem meló után, de szakad az eső.-_- Nade majd holnap...
Végezetül egy kép azoknak, akik esetleg régen láttak :)

5 nap anyáékkal

Szerda reggel értek ide, 6 óra előtt. Bejelentkeztek a szállodába, kipakoltak, aztán elmentünk Velencébe. Lejártuk a lábunkat, megebédeltünk a Canal Grande partján, aztán visszajöttünk Mestrére. Este anyával még sétáltunk egyet a belvárosban is.
Másnap Caorlében voltunk egész nap, a TNT-ben ebédeltünk, napoztunk, fürödtünk, bár az idő nem volt a legszebb.
Pénteken Padovába mentünk, meglátogattuk Szent Antalt, aztán a belvárosban sétáltunk egy nagyot. Még mindig azt mondom: ott nem tudnék élni.
Szombaton visszamentünk Caorlébe a piacra, aztán megint strandoltunk. Később kiderült: a belvárosban minden ugyanannyi, vagy még olcsóbb, mint a piacon. -_-
Ma még visszamentünk Velencébe, megint sétáltunk jó sokat, aztán visszajöttünk, kikísértem őket az állomásra és megint egyedül maradtam. Nagyon jó volt velük tölteni ezt a pár napot végre. Azt hiszem feltöltődtem a hátra lévő két és fél hónapra. :)
A presto!