Jövés-menés, megint

A hétvégét Zsoltival töltöttem Caorlében és Velencében. Caorle tele van KARÁCSONYFÁKKAL(!!!!!!!) és míg Zsoltit vártam, a könyvesboltban láttam "Ferenc Molnár - I ragazzi della Via Pál" című könyvét is (képek a bejegyzés végén); Velencében meg megint jártam/tunk olyan helyeken, ahol azelőtt soha. :) A legjobb, hogy a fényképezőgép egész hétvégén a táskámban lapult és nem tudtam róla -_- úgyhogy fényképek majd akkor, ha visszatalálok oda, ahol jártunk. Hangsúly a HA szócskán. :D
Jó volt végre magyarul beszélgetni valakivel, de ugyanakkor eleinte nagyon fura is volt. :) Utána meg már Nelly-től is magyarul kérdeztem meg, hogy mi újság :D
Annak nagyon örültem, hogy Zsoltit is lenyűgözte Velence és Caorlében is jól érezte magát. :) Akit érdekel itt elolvashatja, Ő mit írt a hétvégéről: http://hereandnow.freeblog.hu/archives/2011/08/29/Velence_Caorle_es_majdnem_Padova/
De persze itt a hétvége után sem áll meg az élet... Ludivine holnap hazarepül, úgyhogy ma este megyünk Velencébe, egy utolsó nagy sétálós-beszélgetős estére. Aztán másodikán este Daniela "Bye Bye Venezia" elnevezésű búcsúbulijára vagyok hivatalos.
És bármennyire hihetetlen (nekem legalább is az), eltelt az első 2 hónap, ami azt jelenti, hogy a ma este az utolsó, amit a recepción töltök. Holnapra kaptam egy szabadnapot, aztán irány az étterem. Még az is lehet, hogy vissza kell költöznöm Cristiana-hoz és Nelly-hez, de ezt egyelőre senki nem mondta, én meg hülye lennék rákérdezni. Mennyivel jobb lenne egyedül... :))
Szóval megint elnézést kérek, amiért egy hete nem blogoltam, de időm se volt rá eddig.

A presto!

"Thank you for being sponsor of the spledor of Venezia"

Nem elég...
* hogy a 70 km-es oda-vissza buszjegyem olcsóbb, mint a vaporetton egy oda-vissza út (vaporetto jegy egy útra 6.50 euró)
* hogy fél liter ásványvizet képesek 1.50 euróért árulni, egy sima sonkás szendvicset (zsömle, sajt, sonka, salátalevél) 5 euróért
* hogy a múzeumokba már így is csak azok mennek, akiknek van pénzük
* hogy sehol a városban le nem tudsz ülni pihenni egy kicsit, ha viszont beülsz valahova simán elkérnek 5-8 eurót csak az asztalért (minimum!!!)
* hogy a gondolázás 100-200 euró 1 órácskára
* hogy ha turistabusszal akár csak a város közelébe akarsz jutni, azért is fizetned kell (nem keveset)

...most kitaláltak még egy fizetni valót. 2.40 euró/fő/éj, ha Velencében, vagy akár a közigazgatásilag hozzá tartozó városok egyikében megszállsz. Az "imposta di soggiorno" avagy "city tax" kifizetésével álltólag a várost szponzorálod. Méghozzá a szolgáltatások színvonalának növelését, a múzeumokat, a programokat, valamint az épületek felújítását és karbantartását.
Ez mind szép és jó, csak kár, hogy nem igaz... és épp ezért nagyon bosszantó. A vendégek is háborognak miatta és mi sem értjük.
Vajon lehet ezt még ennél is tovább fokozni?

A hétvége...

Péntek este, miután végeztem, hulla fáradtan bár, de elindultunk a belvárosba Linda & a haverja, Ludivine és én. Daniele úgy elmagyarázta nekem, hogy szerinte hova menjünk, hogy természetesen azt a helyet nem találtuk meg :D így beültünk egy bárba a főtéren, mert amúgy is mindegy volt, csak együtt legyünk, beszélgessünk...
Később Pallab is csatlakozott hozzánk, aminek nagyon örültünk, mert ő mindig feldobja a hangulatot és ez most sem volt másként.
Az egyetlen probléma az volt, hogy mindannyian iszonyat fáradtak voltunk, de így is hajnal 1-re értünk vissza a hotelbe.
Szombaton dolgoznom kellett, Lindáék Velencében voltak, Ludivine meg Veronában.
Vasárnap iszonyat meleg volt, így az előzetes tervekkel ellentétben Ludivine azt mondta inkább menjünk Caorlébe, mert ő nem bírja tovább víz nélkül ezt az időt. Természetesen nem tiltakoztam, így reggel bedobtunk 2-2 croissant-ot meg 1-1 üveg vizet a táskánkba, aztán -szó szerint- szaladtunk a buszhoz...
Nagyon jól éreztük magunkat és végre a víz is egész meleg volt, szóval minden összejött. Utána megvacsoráztunk a kedvenc báromban, sétáltunk egyet a városban - Ludivine-nek is nagyon tetszik- aztán hulla fáradtan visszajöttünk.
Most pedig mehetek dolgozni.
A presto!

Emberek jönnek-mennek...

Linda például most visszajön, igaz csak a hétvégére. :) Hiányzunk neki, no. :)
Ettore rendes volt, mert ma ahogy csináltam a kulcsot, láttam, hogy nem kért tőle pénzt a szállásért meg a reggeliért... :)
Szóval ma este megyünk valahova, aztán én sajna holnap dolgozom, ők meg mennek Velencébe (2 barátjával jön), aztán vasárnap majd még meglátjuk... ha más nem Ludivinnel sétálunk egyet Velencében. Együtt még úgysem voltunk és ő is mindjárt itt hagy. :(
De már van 1 meghívásom Dél-Franciaországba is jövő nyárra. :) Sőt, ha akarom az anyukája munkát i szerez nekem, csak akkor addigra tényleg meg kell tanulnom franciául is.
Na meg Daniela is elmegy, bár ő csak Torinóba, de neki is megígértem, hogy októberben elmegyek hozzá.
Én is hívok mindenkit, hogy legalább Pesten látogassanak majd meg... :)
Juttassátok eszembe, hogy a fényképezőgép nélkül többé ne induljak el sehova! Köszi.
A presto!

Még élek :)

Huhh már vagy egy hete nem írtam... elnézést kérek. :)
A szabadnapomat Velencében töltöttem, mert megijesztettek, hogy hideg lesz aznap. Annyira persze azért nem volt, hogy ne lehetett volna kibírni a tengerparton is, de nem baj. Mióta Linda hazament, nem voltam Velencében, úgyhogy ideje volt. Sőt, megállapítottam, hogy gyakrabban kellene mennem. Mindig felfedezek valami újat, valami érdekeset... és persze mindig eltévedek. :D Most pl. homlokegyenest ellenkező irányba indultam, mint amerre kellett volna, de sebaj, pont így találtam rá arra a hangulatos antikváriumra a sok cicával. :)
Voltam megint Muranon, de most sem sikerült megnézni hogyan fújják az üveget... viszont találkoztam egy "régi ismerőssel": a hajóval, amit pár éve vezettem egy kicsit. :)
Aztán átmentem Buranora is... már nem is emlékeztem milyen fantasztikus kis sziget az. Jó volt újra bejárni.
Képek itt: Velence
A vaporettot egy idő után már meguntam, szóval legközelebb szerintem inkább majd csak sétálok.
Most keddig dolgozom, aztán megint 2 nap szabad. Nem nekem való ez a nappalos műszak. :/ De ha túlélem, utána megint mehetek Caorlébe, és az mindennél többet ér. :)
A presto!

Apró örömök

* az égszínkék híd a rózsaszín-fehér virágokkal a zöldeskék folyó fölött
* a hegylánc a horizonton, amit néha csak sejteni lehet
* a régi, omladozó házak az út mentén... szebbek, mint akármelyik új
* a szökőkút a kis kerttel a négysávos út közepén, ami olyan, mint egy kis oázis a sivatagban
* hogy már az út minden centimétere ismerős
* hogy megszólalt a harang, mikor megérkeztem tegnap
* hogy a bácsi, akitől a napernyőt lehet bérelni emlékszik rám és mindig ugyanazt a napernyőt adja
* hogy a kávézóban is felismernek
* hogy a tenger pont olyan békés és nyugodt volt, mint én
* hogy úgy éreztem, semmi sem hiányzik
* hogy a buszról mindig olyan csodaszép a naplemente
* hogy vannak új terveim és álmaim, és biztos vagyok benne, hogy meg tudom őket valósítani
* hogy a pohár félig tele van

Az első augusztusi szabadnapom

Előző éjszaka hullafáradtan kiszámolni, hogy a 6:55-ös buszhoz 5-kor kell kelnem, majd kb. 3 óra forgolódás és 2 óra alvás után reggel 5-kor konstatálni, hogy 2 óra múlva indul a busz... priceless. Szóval mentem a 6:20-assal és még arra is várnom kellett. Így viszont annyi időt töltöttem Caorlében, mint még soha mióta itt vagyok. :D Főleg hogy este is egy órával tovább maradtam.
Napközben sikerült elaludnom néha a napernyő alatt... na de aki éjszaka nem alszik, annak nappal kell; és olyan kellemes volt az idő (se nem túl meleg, se nem hűvös), meg a hullámok hangja...
A víz viszont nagyon hideg volt, de azért párszor így is bemerészkedtem. :)
Mikor "hazaértem" Ludivine már ágyban volt, úgyhogy lementem a bárba netezni, hogy ne zavarjam. Jól jártam, mert Palllabtól kaptam 2 pohár Bellinit... :)
Egyébként sokkal jobb így, hogy csak ketten vagyunk a szobában. Megkedveltem Cristianat meg Nellyt is, de Ludivine-nel akkor is egyszerűbb. :)
A presto!

Ludivine

Ludivine az új szobatársam, 20 éves francia lány, iszonyat vékony és nagyon aranyos. :)
Ő is csak 1 hónapig marad, mint Linda. Angol-olasz szakos az egyetemen, de 5 éve minden nyáron egy szállodában dolgozik a szüleivel, így került ide. Nem beszél annyira jól olaszul meg egyelőre ő sem érti a többieket, de mondtam neki, hogy 1 hónap múlva már jobb lesz. :)
Lindával is beszélgettem tegnap Facebookon, mert már lelkiismeret-furdalásom volt, hogy mióta elment, nem írtam neki 1 sort sem, pedig megígértem, hogy minden nap beszámolok az eseményekről. Na most volt is mit mesélnem... :)
Az új szoba ugyanolyan, mint a másik volt, de a pótágy nélkül sokkal tágasabb. Az ágyam nagyon kényelmes, alig akartam ma felkelni. :P :)
Ma délutános vagyok, holnap pedig szabadnap, egyelőre az a terv, hogy megyek a tengerpartra, de ez még képlékeny.
A presto!