Sirmione és Verona

Csütörtök- pénteken szabadnapos voltam és ebből másfél napot Sirmionében illetve Veronában töltöttem.
Szerda délután indultunk - eredetileg Veronába. Ott azonban valami nagy banzáj volt éppen (ha jól láttam ékszerkiállítás), így az összes hotel dugig volt, az ibis-szel az élen. Más kérdés, hogy ha lett volna hely sem adtunk volna 129 €-t egy kétcsillagos szobáért. Lényeg a lényeg, továbbmentünk, mert visszafordulni nem akartunk (Padovába is mehettünk volna, de gyakorlatilag onnan jöttünk...). Egy óra araszolás után Sirmionébe értünk, ahol random kiválasztottunk egy hotelt (a tóra néző erkéllyel ^^), becsekkoltunk, aztán sétáltunk egyet a belvárosban. Én voltam már itt korábban is és minden alkalommal lenyűgözött ez a félszigetre épült kis városka, de most többet láttam belőle, mint valaha és azóta még jobban tetszik (ez Veronára is igaz, de ezt majd később).
Szóval tettünk egy jó nagy kört, láttunk sok-sok cicát, kacsát, miegymást. :)
Persze a cicáknak örültem a legjobban, mert így három hónap után már elég komoly elvonási tüneteim vannak. Ami nagyon tetszett: a kóbor(nak tűnő) cicákat itt nem befogdossák, vagy tudomisén, hanem raktak ki nekik házikókat meg ételt, méghozzá annyit, hogy nem győzik megenni. Kicsit félénkek, nem engednek túl közel magukhoz, de szépek és sokan vannak :) A Paradicsomban éreztem magam.
Miután minden cicát láttunk, beültünk vacsorázni egy a tóra néző étterembe. Mondjuk ettem már ennél jobb pizzát, de ennél szebb helyen még nem. :D Az is valami, nem igaz? :)
Másnap reggel még sétáltunk egyet, csináltunk még egy pár képet, mert este valahogy egyikünknek sem akart sikerülni (pedig már TÉNYLEG kezdek belejönni a fotózásba), aztán visszamentünk Veronába.
Veronában is jártam már, szerintem pontosan annyiszor, ahányszor Sirmionében, de mindig csak 1-2 órát voltunk ott és csak ugyanazt a kis részét néztük meg a városnak. Na most nem így volt...
Megint a belvárosban kezdtük a sétát: Aréna, aztán végig a márvánnyal borított utcán a piactérig, onnan Júlia mellét fogdosni... de erre elég egy óra, mi viszont az egész napot ott akartuk tölteni. Így hát miután kétszer is megsimogattuk azt a fényes cicit, elindultunk felfedezni a várost.
Láttunk várat, folyót gyönyörű hidakkal, megmásztunk jó sok lépcsőt és így láttuk a várost felülről is. Hatalmas... sokkal nagyobb, mint Padova, pedig azt hittem pont fordítva van, de talán csak azért, mert Padovából többet láttam eddig.
Szóval lejártuk a lábunkat, de megérte, mert nagyon szép ez a város. Azon kevés nagyvárosok egyike, ahol el tudnám képzelni az életemet.
Érdekesség: nekik is van egy ilyen "vár a hegyen, előtte lent folyó hidakkal" városrészük, amiről ugye már meséltem is. Nagyon hasonlít a Budai vár - Duna panoráma kombóra. Néha kicsit úgy is éreztem magam, mintha ott lennék.
Nos, azt hiszem a lényeget elmondtam, képek Facebook-on, aztán majd jövök ha meggyógyultam (mert miért is ne lennék megint beteg).
A presto!

Velence ősszel 1.0

Ha ez egyáltalán lehetséges, Velence ősszel még szebb. Legalább is a keddi sétámon úgy vettem észre.
Élénkebbek a színek, valamivel kevesebb a turista (hála a Jóistennek) és persze sokkal kellemesebb 23 fokban sétálni, mint 43-ban. :D
Nem vagyok katasztrófa turista, de még mindig kíváncsian várom az "aqua alta"-t, vagyis az árvizet. Bár azt mondják ilyen száraz nyár után biztos nem lesz túl magas a víz idén.
Ha már acqua alta: voltam megint a Libreria Acqua Alta-ban is. :)) Megvettem a Kis herceget velencei nyelvjárásban. Nem piskóta, mit mondjak... :D Ezen kívül beszereztem egy velencei egyetemes kapucnis pulcsit, meg egy cicás pólót. :D Kicsit turistáskodtam, na. :)

Újabb jövés-menés, miegymás

Nelly úgy döntött elege van a Novotelből és hazament. Péntek este tartottunk egy privát búcsúbulit a szobában, Cristiana, Nelly, Christian (Nelly mexikói barátja) és én. Sokat beszélgettünk, nevettünk és sok idióta fénykép is született. :D
Ez a Christian iszonyat jó fej srác! A Nellyvel való kezdeti nézeteltéréseink után kezdtem sejteni, hogy a mexikóiak kedves emberek lehetnek, de hogy ennyire! Eljött Angliából csak azért, hogy segítsen Nellynek a bőröndöket cipelni, hozott ajándékot Cristiana-nak meg nekem, plusz 1 üveg whiskey-t, amire még én is azt mondtam, hogy "Ez igen!", pedig aki ismer tudja, hogy általában gázolajnak hívom eme nemes italt és inkább nem iszom, ha nincs más... Aztán meghívott minket Manchester-be és felajánlotta, hogy kifizeti a repülőjegyet, meg körbevezet minket Londonban és Manchesterben is. Ja és ugyanígy kifizeti a jegyet, ha Mexikóba akarunk menni hozzá. :D Hát mondom izé...
Egyébként HR managerként dolgozik és itt tanult Rómában.
Cristiana-nak a holnapi az utolsó napja, de állítólag utána jön 3 új lány, 2 a konyhába, 1 a recepcióra, de igazából senki nem tud semmi biztosat... Mindegy, majd kiderül.
Egyébként tegnap szabadnapos voltam és mivel jó idő volt, még elmentem Caorlébe. Délután négyig nagyon szép idő volt és szinte egyedül voltam a parton (a vízben meg konkrétan egyedül, leszámítva a 2 hattyút), aztán jött egy szép nagy vihar, de addigra már a kedvenc báromban üldögéltem egy melegszendvics és egy "Spritz aperol" fölött. :))
Ma Velencébe készültem meló után, de szakad az eső.-_- Nade majd holnap...
Végezetül egy kép azoknak, akik esetleg régen láttak :)

5 nap anyáékkal

Szerda reggel értek ide, 6 óra előtt. Bejelentkeztek a szállodába, kipakoltak, aztán elmentünk Velencébe. Lejártuk a lábunkat, megebédeltünk a Canal Grande partján, aztán visszajöttünk Mestrére. Este anyával még sétáltunk egyet a belvárosban is.
Másnap Caorlében voltunk egész nap, a TNT-ben ebédeltünk, napoztunk, fürödtünk, bár az idő nem volt a legszebb.
Pénteken Padovába mentünk, meglátogattuk Szent Antalt, aztán a belvárosban sétáltunk egy nagyot. Még mindig azt mondom: ott nem tudnék élni.
Szombaton visszamentünk Caorlébe a piacra, aztán megint strandoltunk. Később kiderült: a belvárosban minden ugyanannyi, vagy még olcsóbb, mint a piacon. -_-
Ma még visszamentünk Velencébe, megint sétáltunk jó sokat, aztán visszajöttünk, kikísértem őket az állomásra és megint egyedül maradtam. Nagyon jó volt velük tölteni ezt a pár napot végre. Azt hiszem feltöltődtem a hátra lévő két és fél hónapra. :)
A presto!

Egyszer fent, egyszer lent...

...avagy 420->326->420
Ludivine tegnap hazarepült, könnyes búcsú(k) után. A buszmegállóig elkísértem, aztán ő felszállt a H1-esre, én meg a VENEZIA-ra. Ő is pityergett a buszon, de én is a könnyeimmel küzdöttem Velencéig. Linda után azt hittem, ilyen csoda nem történik mégegyszer, nem találok mégegy olyan embert, akivel az első pillanattól egy hullámhosszon vagyunk, akivel mindent meg lehet beszélni, aki azt szereti, amit én... erre jött ez a vékonyka francia lány és az első naptól fogva össze voltunk nőve, mert soha nem volt még ilyen szobatársam, mint Ő. És most veszettül hiányzik... Ráadásul hagyott egy olyan búcsúlevelet, amin  elbőgtem magam, aztán megköszöntem neki SMS-ben, erre írta, hogy ő meg azon sírta el magát megint... :)
Ma volt az első napom az étteremben és elég kemény volt, főleg így, hogy egész nap rajtam volt a bőghetnék. Tudom, hogy hülyeség, más is elmegy/elment, de valahogy ez most rosszabb, mint eddig bármi. Ettől függetlenül úgy érzem, maximálisan teljesítettem, de mondjuk ma nem is voltak sokan. A hétvége keményebb lesz.
Közben közölték, hogy vissza kell költöznöm Nelly-hez & Cristiana-hoz, ami a maradék kedvemet is elvette, de most, hogy beszéltem Ludivine-nel (felhívott, egyem meg :) ) és visszacuccoltam, annyira nem is vészes. Persze egyedül jobb lett volna, de ez van.
Jövőhét keddig dolgozom, aztán anyáék szerdán VÉÉÉÉÉÉÉGREEEEEEEEEEEEEE jönnek 5 napra. Már nagyon várom. :) Elviszem őket Velencébe, Caorlébe, Padovába (fő a változatosság, lol), de igazából nekem mindegy is, hogy hova megyünk, csak végre láthatom őket. :)
Ludivine meg megígértette velem mielőtt felszállt a buszra, hogy jövő nyáron elmegyek hozzá Franciaországba, szóval most már ha törik, ha szakad a jövő nyarat Dél-Franciaországban fogom tölteni.
A tegnapi velencei pár órám megér egy külön bejegyzést, szóval egyelőre ennyi.
A presto!