Múlthéten még félig-meddig betegen elmentem Bologna-ba. Különleges, azokhoz képest, amiket eddig láttam. Szinte minden épület ugyanolyan színű és nem spóroltak a boltívekkel, templomokkal és tornyokkal sem. Életemben először kipróbáltam a piros városnéző buszt, ahol elmondták, hogy a boltíveket anno kötelezővé tették, torony meg még ennél is több volt (100 fölött), mára maradt negyyven valamennyi. A busz felvitt egy hegyre is, ahol van valami szanatórium, meg egy hatalmas park, na meg persze panoráma a városra. Felülről szerintem lenyűgöző.
Azután hétvégén újabb búcsúbuli volt. Blandine-t alig egy hónapja ismertem meg, de hihetetlen nő, nagyon megkedveltük egymást, így elhívott a buliba. Treviso-ban voltunk a "Club Casa di Caccia" (gyk.: "Vadászház Club") nevű helyen, aminek semmi köze a nevéhez, de mind1. Hatalmas hely, mindenütt drapériákkal, kényelmes kanapékkal, kellemes világítással, tánctérrel, medencével, pálmafákkal, stb. Nem szimpla diszkó, hanem valahol a diszkó és az étterem között mozog. Az előételt svédasztalon tálalják, aztán leülsz az asztalhoz és a többi fogást már a pincérek szolgálják fel. Kaja után meg lehet táncolni. Volt élő zene, régi számokkal, meg diszkó mostani zenékkel. Persze -számomra- iszonyat drága hely, de Blandine fizette a kaját, amihez járt ásványvíz, bor, meg egy pohár prosecco is és csak az ezen felüli fogyasztásért kellett volna fizetni (mint Daniela buliján a Pes.co-ban), de mivel nekem bőven elég volt, ami az asztalon volt, így megúsztam ingyen az estét.
Tegnapelőtt meg a tengerparton voltam :D Igen, október 5-én. Leégni is sikerült még így utoljára, de nem bánom. Sőt, kinézem magamból, hogy beteg is leszek megint, mert ha már ott voltam, megnéztem milyen a víz, hiába mondták, hogy nagyon hideg. A teteje tényleg, az alja viszont még mindig nagyon kellemes.
Már csak azt kell kitalálni, hogy a szülinapomat hol töltöm. Hmmm... :)
A presto!
