The end

5 hónap... olyan gyorsan elrepült, hogy néha úgy tűnik, mintha csak álom lett volna. Egy csodaszép álom.
Rengeteg értékes embert megismertem, sok tapasztalatot szereztem, csodaszép helyeken jártam, jobban megismertem önmagamat és változtam is - a visszajelzések alapján jó irányba.
Annak, hogy az utóbbi időben a blogot elhanyagoltam, jó oka volt: próbáltam kiélvezni az utolsó másodperceket is és a lehető legkevesebb időt tölteni a számítógép előtt. Azt hiszem ez sikerült és így még több élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb.
Köszönöm, hogy olvastátok a blogomat.
A presto!

Bologna, baby!

Avagy ismét Bolognába megyek. Méghozzá Lindával. :) Valamiről le kellett mondanom, de kaptam helyette egy másik lehetőséget, ami nem más, mint 3 nap az egyik legjobb barátnőmmel. Kell ennél több? :)
Csütörtökön indulunk, péntek este visszajövünk, szombat délután meg irány Velence az egyetlen nőszeméllyel, aki -ha ez egyáltalán lehetséges- még nálam is szerelmesebb a városba. :)
A részletekkel majd jövök vasárnap.
A presto!

Final countdown

Lassan egy hónapja nem írtam, pedig sok minden történt a szülinapom óta is.
Voltam pl. Firenzében, amit igenis be lehet járni egy nap alatt (jó, múzeumban csak egyben voltam, de azok engem személy szerint annyira nem is érdekelnek) és csodaszép. Velence után a második kedvenc.
Velencében is voltam, többször is és MÉG MINDIG találok olyan zegzugokat, ahol eddig még nem jártam.
Voltunk még a "cima di Grappa" nevű helyen is, ami 1800 méter magasan van (soha azelőtt nem voltam még ilyen magasan), és gyönyörű szép, majd megnéztük Bassano del Grappa-t, ahol - meglepő módon :P- grappa-t készítenek (szeszfőzde, na) és egyébként kisvárosok közül előlépett második kedvencnek.
Sheezard koncerten is voltunk, azt hiszem utoljára. <3
Ezen kívül pedig lassan meg kell vennem az ajándékokat, mert kevesebb, mint 3 hét múlva már otthon vagyok. Pénteken a csajokkal már "búcsúebédelünk", aztán már csak két hét marad...
Egyik szemem sír, a másik nevet...

Születésnap Trieste-ben

Úgy döntöttem, hogy a szülinapomat is utazással-városnézéssel töltöm, mégpedig Triesztben. Jó döntés volt. :)
Szép város, szép idő, szép kastélyok... mondjam még?
Viszont 3 dolgot ajánlanék annak, aki ősztől tavaszig bármikor Triesztbe készül: vastag sál, fülvédő/sapka, kesztyű. Ugyanis iszonyat milyen szél van! A többiek mondták előre, de nem hittem el. Pedig de... gyakorlatilag folyamatosan és hihetetlen erővel fúj a szél és nem épp a legmelegebb. Ettől eltekintve viszont tényleg érdemes bejárni a várost és a környékét is, mert rengeteg a látni való. A kastély Miramare-ban, a San Giusto vár, a móló, a világítótorony, a római kori színház Triesztben, a 2 vár Duinoban, na meg a kilátás... lélegzetelállító. Ajánlom mindenkinek.
A presto!

Bolgona, búcsúbuli, miegymás

Múlthéten még félig-meddig betegen elmentem Bologna-ba. Különleges, azokhoz képest, amiket eddig láttam. Szinte minden épület ugyanolyan színű és nem spóroltak a boltívekkel, templomokkal és tornyokkal sem. Életemben először kipróbáltam a piros városnéző buszt, ahol elmondták, hogy a boltíveket anno kötelezővé tették, torony meg még ennél is több volt (100 fölött), mára maradt negyyven valamennyi. A busz felvitt egy hegyre is, ahol van valami szanatórium, meg egy hatalmas park, na meg persze panoráma a városra. Felülről szerintem lenyűgöző.

Azután hétvégén újabb búcsúbuli volt. Blandine-t alig egy hónapja ismertem meg, de hihetetlen nő, nagyon megkedveltük egymást, így elhívott a buliba. Treviso-ban voltunk a "Club Casa di Caccia" (gyk.: "Vadászház Club") nevű helyen, aminek semmi köze a nevéhez, de mind1. Hatalmas hely, mindenütt drapériákkal, kényelmes kanapékkal, kellemes világítással, tánctérrel, medencével, pálmafákkal, stb. Nem szimpla diszkó, hanem valahol a diszkó és az étterem között mozog. Az előételt svédasztalon tálalják, aztán leülsz az asztalhoz és a többi fogást már a pincérek szolgálják fel. Kaja után meg lehet táncolni. Volt élő zene, régi számokkal, meg diszkó mostani zenékkel. Persze -számomra- iszonyat drága hely, de Blandine fizette a kaját, amihez járt ásványvíz, bor, meg egy pohár prosecco is és csak az ezen felüli fogyasztásért kellett volna fizetni (mint Daniela buliján a Pes.co-ban), de mivel nekem bőven elég volt, ami az asztalon volt, így megúsztam ingyen az estét.

Tegnapelőtt meg a tengerparton voltam :D Igen, október 5-én. Leégni is sikerült még így utoljára, de nem bánom. Sőt, kinézem magamból, hogy beteg is leszek megint, mert ha már ott voltam, megnéztem milyen a víz, hiába mondták, hogy nagyon hideg. A teteje tényleg, az alja viszont még mindig nagyon kellemes.

Már csak azt kell kitalálni, hogy a szülinapomat hol töltöm. Hmmm... :)
A presto!

Sirmione és Verona

Csütörtök- pénteken szabadnapos voltam és ebből másfél napot Sirmionében illetve Veronában töltöttem.
Szerda délután indultunk - eredetileg Veronába. Ott azonban valami nagy banzáj volt éppen (ha jól láttam ékszerkiállítás), így az összes hotel dugig volt, az ibis-szel az élen. Más kérdés, hogy ha lett volna hely sem adtunk volna 129 €-t egy kétcsillagos szobáért. Lényeg a lényeg, továbbmentünk, mert visszafordulni nem akartunk (Padovába is mehettünk volna, de gyakorlatilag onnan jöttünk...). Egy óra araszolás után Sirmionébe értünk, ahol random kiválasztottunk egy hotelt (a tóra néző erkéllyel ^^), becsekkoltunk, aztán sétáltunk egyet a belvárosban. Én voltam már itt korábban is és minden alkalommal lenyűgözött ez a félszigetre épült kis városka, de most többet láttam belőle, mint valaha és azóta még jobban tetszik (ez Veronára is igaz, de ezt majd később).
Szóval tettünk egy jó nagy kört, láttunk sok-sok cicát, kacsát, miegymást. :)
Persze a cicáknak örültem a legjobban, mert így három hónap után már elég komoly elvonási tüneteim vannak. Ami nagyon tetszett: a kóbor(nak tűnő) cicákat itt nem befogdossák, vagy tudomisén, hanem raktak ki nekik házikókat meg ételt, méghozzá annyit, hogy nem győzik megenni. Kicsit félénkek, nem engednek túl közel magukhoz, de szépek és sokan vannak :) A Paradicsomban éreztem magam.
Miután minden cicát láttunk, beültünk vacsorázni egy a tóra néző étterembe. Mondjuk ettem már ennél jobb pizzát, de ennél szebb helyen még nem. :D Az is valami, nem igaz? :)
Másnap reggel még sétáltunk egyet, csináltunk még egy pár képet, mert este valahogy egyikünknek sem akart sikerülni (pedig már TÉNYLEG kezdek belejönni a fotózásba), aztán visszamentünk Veronába.
Veronában is jártam már, szerintem pontosan annyiszor, ahányszor Sirmionében, de mindig csak 1-2 órát voltunk ott és csak ugyanazt a kis részét néztük meg a városnak. Na most nem így volt...
Megint a belvárosban kezdtük a sétát: Aréna, aztán végig a márvánnyal borított utcán a piactérig, onnan Júlia mellét fogdosni... de erre elég egy óra, mi viszont az egész napot ott akartuk tölteni. Így hát miután kétszer is megsimogattuk azt a fényes cicit, elindultunk felfedezni a várost.
Láttunk várat, folyót gyönyörű hidakkal, megmásztunk jó sok lépcsőt és így láttuk a várost felülről is. Hatalmas... sokkal nagyobb, mint Padova, pedig azt hittem pont fordítva van, de talán csak azért, mert Padovából többet láttam eddig.
Szóval lejártuk a lábunkat, de megérte, mert nagyon szép ez a város. Azon kevés nagyvárosok egyike, ahol el tudnám képzelni az életemet.
Érdekesség: nekik is van egy ilyen "vár a hegyen, előtte lent folyó hidakkal" városrészük, amiről ugye már meséltem is. Nagyon hasonlít a Budai vár - Duna panoráma kombóra. Néha kicsit úgy is éreztem magam, mintha ott lennék.
Nos, azt hiszem a lényeget elmondtam, képek Facebook-on, aztán majd jövök ha meggyógyultam (mert miért is ne lennék megint beteg).
A presto!

Velence ősszel 1.0

Ha ez egyáltalán lehetséges, Velence ősszel még szebb. Legalább is a keddi sétámon úgy vettem észre.
Élénkebbek a színek, valamivel kevesebb a turista (hála a Jóistennek) és persze sokkal kellemesebb 23 fokban sétálni, mint 43-ban. :D
Nem vagyok katasztrófa turista, de még mindig kíváncsian várom az "aqua alta"-t, vagyis az árvizet. Bár azt mondják ilyen száraz nyár után biztos nem lesz túl magas a víz idén.
Ha már acqua alta: voltam megint a Libreria Acqua Alta-ban is. :)) Megvettem a Kis herceget velencei nyelvjárásban. Nem piskóta, mit mondjak... :D Ezen kívül beszereztem egy velencei egyetemes kapucnis pulcsit, meg egy cicás pólót. :D Kicsit turistáskodtam, na. :)

Újabb jövés-menés, miegymás

Nelly úgy döntött elege van a Novotelből és hazament. Péntek este tartottunk egy privát búcsúbulit a szobában, Cristiana, Nelly, Christian (Nelly mexikói barátja) és én. Sokat beszélgettünk, nevettünk és sok idióta fénykép is született. :D
Ez a Christian iszonyat jó fej srác! A Nellyvel való kezdeti nézeteltéréseink után kezdtem sejteni, hogy a mexikóiak kedves emberek lehetnek, de hogy ennyire! Eljött Angliából csak azért, hogy segítsen Nellynek a bőröndöket cipelni, hozott ajándékot Cristiana-nak meg nekem, plusz 1 üveg whiskey-t, amire még én is azt mondtam, hogy "Ez igen!", pedig aki ismer tudja, hogy általában gázolajnak hívom eme nemes italt és inkább nem iszom, ha nincs más... Aztán meghívott minket Manchester-be és felajánlotta, hogy kifizeti a repülőjegyet, meg körbevezet minket Londonban és Manchesterben is. Ja és ugyanígy kifizeti a jegyet, ha Mexikóba akarunk menni hozzá. :D Hát mondom izé...
Egyébként HR managerként dolgozik és itt tanult Rómában.
Cristiana-nak a holnapi az utolsó napja, de állítólag utána jön 3 új lány, 2 a konyhába, 1 a recepcióra, de igazából senki nem tud semmi biztosat... Mindegy, majd kiderül.
Egyébként tegnap szabadnapos voltam és mivel jó idő volt, még elmentem Caorlébe. Délután négyig nagyon szép idő volt és szinte egyedül voltam a parton (a vízben meg konkrétan egyedül, leszámítva a 2 hattyút), aztán jött egy szép nagy vihar, de addigra már a kedvenc báromban üldögéltem egy melegszendvics és egy "Spritz aperol" fölött. :))
Ma Velencébe készültem meló után, de szakad az eső.-_- Nade majd holnap...
Végezetül egy kép azoknak, akik esetleg régen láttak :)

5 nap anyáékkal

Szerda reggel értek ide, 6 óra előtt. Bejelentkeztek a szállodába, kipakoltak, aztán elmentünk Velencébe. Lejártuk a lábunkat, megebédeltünk a Canal Grande partján, aztán visszajöttünk Mestrére. Este anyával még sétáltunk egyet a belvárosban is.
Másnap Caorlében voltunk egész nap, a TNT-ben ebédeltünk, napoztunk, fürödtünk, bár az idő nem volt a legszebb.
Pénteken Padovába mentünk, meglátogattuk Szent Antalt, aztán a belvárosban sétáltunk egy nagyot. Még mindig azt mondom: ott nem tudnék élni.
Szombaton visszamentünk Caorlébe a piacra, aztán megint strandoltunk. Később kiderült: a belvárosban minden ugyanannyi, vagy még olcsóbb, mint a piacon. -_-
Ma még visszamentünk Velencébe, megint sétáltunk jó sokat, aztán visszajöttünk, kikísértem őket az állomásra és megint egyedül maradtam. Nagyon jó volt velük tölteni ezt a pár napot végre. Azt hiszem feltöltődtem a hátra lévő két és fél hónapra. :)
A presto!

Egyszer fent, egyszer lent...

...avagy 420->326->420
Ludivine tegnap hazarepült, könnyes búcsú(k) után. A buszmegállóig elkísértem, aztán ő felszállt a H1-esre, én meg a VENEZIA-ra. Ő is pityergett a buszon, de én is a könnyeimmel küzdöttem Velencéig. Linda után azt hittem, ilyen csoda nem történik mégegyszer, nem találok mégegy olyan embert, akivel az első pillanattól egy hullámhosszon vagyunk, akivel mindent meg lehet beszélni, aki azt szereti, amit én... erre jött ez a vékonyka francia lány és az első naptól fogva össze voltunk nőve, mert soha nem volt még ilyen szobatársam, mint Ő. És most veszettül hiányzik... Ráadásul hagyott egy olyan búcsúlevelet, amin  elbőgtem magam, aztán megköszöntem neki SMS-ben, erre írta, hogy ő meg azon sírta el magát megint... :)
Ma volt az első napom az étteremben és elég kemény volt, főleg így, hogy egész nap rajtam volt a bőghetnék. Tudom, hogy hülyeség, más is elmegy/elment, de valahogy ez most rosszabb, mint eddig bármi. Ettől függetlenül úgy érzem, maximálisan teljesítettem, de mondjuk ma nem is voltak sokan. A hétvége keményebb lesz.
Közben közölték, hogy vissza kell költöznöm Nelly-hez & Cristiana-hoz, ami a maradék kedvemet is elvette, de most, hogy beszéltem Ludivine-nel (felhívott, egyem meg :) ) és visszacuccoltam, annyira nem is vészes. Persze egyedül jobb lett volna, de ez van.
Jövőhét keddig dolgozom, aztán anyáék szerdán VÉÉÉÉÉÉÉGREEEEEEEEEEEEEE jönnek 5 napra. Már nagyon várom. :) Elviszem őket Velencébe, Caorlébe, Padovába (fő a változatosság, lol), de igazából nekem mindegy is, hogy hova megyünk, csak végre láthatom őket. :)
Ludivine meg megígértette velem mielőtt felszállt a buszra, hogy jövő nyáron elmegyek hozzá Franciaországba, szóval most már ha törik, ha szakad a jövő nyarat Dél-Franciaországban fogom tölteni.
A tegnapi velencei pár órám megér egy külön bejegyzést, szóval egyelőre ennyi.
A presto!

Jövés-menés, megint

A hétvégét Zsoltival töltöttem Caorlében és Velencében. Caorle tele van KARÁCSONYFÁKKAL(!!!!!!!) és míg Zsoltit vártam, a könyvesboltban láttam "Ferenc Molnár - I ragazzi della Via Pál" című könyvét is (képek a bejegyzés végén); Velencében meg megint jártam/tunk olyan helyeken, ahol azelőtt soha. :) A legjobb, hogy a fényképezőgép egész hétvégén a táskámban lapult és nem tudtam róla -_- úgyhogy fényképek majd akkor, ha visszatalálok oda, ahol jártunk. Hangsúly a HA szócskán. :D
Jó volt végre magyarul beszélgetni valakivel, de ugyanakkor eleinte nagyon fura is volt. :) Utána meg már Nelly-től is magyarul kérdeztem meg, hogy mi újság :D
Annak nagyon örültem, hogy Zsoltit is lenyűgözte Velence és Caorlében is jól érezte magát. :) Akit érdekel itt elolvashatja, Ő mit írt a hétvégéről: http://hereandnow.freeblog.hu/archives/2011/08/29/Velence_Caorle_es_majdnem_Padova/
De persze itt a hétvége után sem áll meg az élet... Ludivine holnap hazarepül, úgyhogy ma este megyünk Velencébe, egy utolsó nagy sétálós-beszélgetős estére. Aztán másodikán este Daniela "Bye Bye Venezia" elnevezésű búcsúbulijára vagyok hivatalos.
És bármennyire hihetetlen (nekem legalább is az), eltelt az első 2 hónap, ami azt jelenti, hogy a ma este az utolsó, amit a recepción töltök. Holnapra kaptam egy szabadnapot, aztán irány az étterem. Még az is lehet, hogy vissza kell költöznöm Cristiana-hoz és Nelly-hez, de ezt egyelőre senki nem mondta, én meg hülye lennék rákérdezni. Mennyivel jobb lenne egyedül... :))
Szóval megint elnézést kérek, amiért egy hete nem blogoltam, de időm se volt rá eddig.

A presto!

"Thank you for being sponsor of the spledor of Venezia"

Nem elég...
* hogy a 70 km-es oda-vissza buszjegyem olcsóbb, mint a vaporetton egy oda-vissza út (vaporetto jegy egy útra 6.50 euró)
* hogy fél liter ásványvizet képesek 1.50 euróért árulni, egy sima sonkás szendvicset (zsömle, sajt, sonka, salátalevél) 5 euróért
* hogy a múzeumokba már így is csak azok mennek, akiknek van pénzük
* hogy sehol a városban le nem tudsz ülni pihenni egy kicsit, ha viszont beülsz valahova simán elkérnek 5-8 eurót csak az asztalért (minimum!!!)
* hogy a gondolázás 100-200 euró 1 órácskára
* hogy ha turistabusszal akár csak a város közelébe akarsz jutni, azért is fizetned kell (nem keveset)

...most kitaláltak még egy fizetni valót. 2.40 euró/fő/éj, ha Velencében, vagy akár a közigazgatásilag hozzá tartozó városok egyikében megszállsz. Az "imposta di soggiorno" avagy "city tax" kifizetésével álltólag a várost szponzorálod. Méghozzá a szolgáltatások színvonalának növelését, a múzeumokat, a programokat, valamint az épületek felújítását és karbantartását.
Ez mind szép és jó, csak kár, hogy nem igaz... és épp ezért nagyon bosszantó. A vendégek is háborognak miatta és mi sem értjük.
Vajon lehet ezt még ennél is tovább fokozni?

A hétvége...

Péntek este, miután végeztem, hulla fáradtan bár, de elindultunk a belvárosba Linda & a haverja, Ludivine és én. Daniele úgy elmagyarázta nekem, hogy szerinte hova menjünk, hogy természetesen azt a helyet nem találtuk meg :D így beültünk egy bárba a főtéren, mert amúgy is mindegy volt, csak együtt legyünk, beszélgessünk...
Később Pallab is csatlakozott hozzánk, aminek nagyon örültünk, mert ő mindig feldobja a hangulatot és ez most sem volt másként.
Az egyetlen probléma az volt, hogy mindannyian iszonyat fáradtak voltunk, de így is hajnal 1-re értünk vissza a hotelbe.
Szombaton dolgoznom kellett, Lindáék Velencében voltak, Ludivine meg Veronában.
Vasárnap iszonyat meleg volt, így az előzetes tervekkel ellentétben Ludivine azt mondta inkább menjünk Caorlébe, mert ő nem bírja tovább víz nélkül ezt az időt. Természetesen nem tiltakoztam, így reggel bedobtunk 2-2 croissant-ot meg 1-1 üveg vizet a táskánkba, aztán -szó szerint- szaladtunk a buszhoz...
Nagyon jól éreztük magunkat és végre a víz is egész meleg volt, szóval minden összejött. Utána megvacsoráztunk a kedvenc báromban, sétáltunk egyet a városban - Ludivine-nek is nagyon tetszik- aztán hulla fáradtan visszajöttünk.
Most pedig mehetek dolgozni.
A presto!

Emberek jönnek-mennek...

Linda például most visszajön, igaz csak a hétvégére. :) Hiányzunk neki, no. :)
Ettore rendes volt, mert ma ahogy csináltam a kulcsot, láttam, hogy nem kért tőle pénzt a szállásért meg a reggeliért... :)
Szóval ma este megyünk valahova, aztán én sajna holnap dolgozom, ők meg mennek Velencébe (2 barátjával jön), aztán vasárnap majd még meglátjuk... ha más nem Ludivinnel sétálunk egyet Velencében. Együtt még úgysem voltunk és ő is mindjárt itt hagy. :(
De már van 1 meghívásom Dél-Franciaországba is jövő nyárra. :) Sőt, ha akarom az anyukája munkát i szerez nekem, csak akkor addigra tényleg meg kell tanulnom franciául is.
Na meg Daniela is elmegy, bár ő csak Torinóba, de neki is megígértem, hogy októberben elmegyek hozzá.
Én is hívok mindenkit, hogy legalább Pesten látogassanak majd meg... :)
Juttassátok eszembe, hogy a fényképezőgép nélkül többé ne induljak el sehova! Köszi.
A presto!

Még élek :)

Huhh már vagy egy hete nem írtam... elnézést kérek. :)
A szabadnapomat Velencében töltöttem, mert megijesztettek, hogy hideg lesz aznap. Annyira persze azért nem volt, hogy ne lehetett volna kibírni a tengerparton is, de nem baj. Mióta Linda hazament, nem voltam Velencében, úgyhogy ideje volt. Sőt, megállapítottam, hogy gyakrabban kellene mennem. Mindig felfedezek valami újat, valami érdekeset... és persze mindig eltévedek. :D Most pl. homlokegyenest ellenkező irányba indultam, mint amerre kellett volna, de sebaj, pont így találtam rá arra a hangulatos antikváriumra a sok cicával. :)
Voltam megint Muranon, de most sem sikerült megnézni hogyan fújják az üveget... viszont találkoztam egy "régi ismerőssel": a hajóval, amit pár éve vezettem egy kicsit. :)
Aztán átmentem Buranora is... már nem is emlékeztem milyen fantasztikus kis sziget az. Jó volt újra bejárni.
Képek itt: Velence
A vaporettot egy idő után már meguntam, szóval legközelebb szerintem inkább majd csak sétálok.
Most keddig dolgozom, aztán megint 2 nap szabad. Nem nekem való ez a nappalos műszak. :/ De ha túlélem, utána megint mehetek Caorlébe, és az mindennél többet ér. :)
A presto!

Apró örömök

* az égszínkék híd a rózsaszín-fehér virágokkal a zöldeskék folyó fölött
* a hegylánc a horizonton, amit néha csak sejteni lehet
* a régi, omladozó házak az út mentén... szebbek, mint akármelyik új
* a szökőkút a kis kerttel a négysávos út közepén, ami olyan, mint egy kis oázis a sivatagban
* hogy már az út minden centimétere ismerős
* hogy megszólalt a harang, mikor megérkeztem tegnap
* hogy a bácsi, akitől a napernyőt lehet bérelni emlékszik rám és mindig ugyanazt a napernyőt adja
* hogy a kávézóban is felismernek
* hogy a tenger pont olyan békés és nyugodt volt, mint én
* hogy úgy éreztem, semmi sem hiányzik
* hogy a buszról mindig olyan csodaszép a naplemente
* hogy vannak új terveim és álmaim, és biztos vagyok benne, hogy meg tudom őket valósítani
* hogy a pohár félig tele van

Az első augusztusi szabadnapom

Előző éjszaka hullafáradtan kiszámolni, hogy a 6:55-ös buszhoz 5-kor kell kelnem, majd kb. 3 óra forgolódás és 2 óra alvás után reggel 5-kor konstatálni, hogy 2 óra múlva indul a busz... priceless. Szóval mentem a 6:20-assal és még arra is várnom kellett. Így viszont annyi időt töltöttem Caorlében, mint még soha mióta itt vagyok. :D Főleg hogy este is egy órával tovább maradtam.
Napközben sikerült elaludnom néha a napernyő alatt... na de aki éjszaka nem alszik, annak nappal kell; és olyan kellemes volt az idő (se nem túl meleg, se nem hűvös), meg a hullámok hangja...
A víz viszont nagyon hideg volt, de azért párszor így is bemerészkedtem. :)
Mikor "hazaértem" Ludivine már ágyban volt, úgyhogy lementem a bárba netezni, hogy ne zavarjam. Jól jártam, mert Palllabtól kaptam 2 pohár Bellinit... :)
Egyébként sokkal jobb így, hogy csak ketten vagyunk a szobában. Megkedveltem Cristianat meg Nellyt is, de Ludivine-nel akkor is egyszerűbb. :)
A presto!

Ludivine

Ludivine az új szobatársam, 20 éves francia lány, iszonyat vékony és nagyon aranyos. :)
Ő is csak 1 hónapig marad, mint Linda. Angol-olasz szakos az egyetemen, de 5 éve minden nyáron egy szállodában dolgozik a szüleivel, így került ide. Nem beszél annyira jól olaszul meg egyelőre ő sem érti a többieket, de mondtam neki, hogy 1 hónap múlva már jobb lesz. :)
Lindával is beszélgettem tegnap Facebookon, mert már lelkiismeret-furdalásom volt, hogy mióta elment, nem írtam neki 1 sort sem, pedig megígértem, hogy minden nap beszámolok az eseményekről. Na most volt is mit mesélnem... :)
Az új szoba ugyanolyan, mint a másik volt, de a pótágy nélkül sokkal tágasabb. Az ágyam nagyon kényelmes, alig akartam ma felkelni. :P :)
Ma délutános vagyok, holnap pedig szabadnap, egyelőre az a terv, hogy megyek a tengerpartra, de ez még képlékeny.
A presto!

Beraking News: költözöm!

Persze csak egy másik szobába, 1 emelettel lejjebb. :)
Ma érkezik egy újabb gyakornok, egy francia lány és Francesca felajánlotta, hogy mivel itt ugye pótágyon alszom, meg hárman vagyunk egy szobában, "összebútorozhatok" az új lánnyal és így mindenkinek (de főleg nekem :P) kényelmesebb lesz.
Kicsit hezitáltam, mert ez alatt az 1 hónap alatt azért megkedveltem Cristianat és nagy-nehezen Nellyt is, de már nagyon fáj a hátam ezen a hülye matracon, meg így végre lesz helyem a szekrényben, a fürdőszobában, meg úgy általában a szobában... Szóval még tegnap este igent mondtam. Most várok, mert még nincs kitakarítva az új szoba. A cuccaimat már összepakoltam (nem volt kis meló :D) és legkésőbb ma este meló után átköltözöm.
Kíváncsi vagyok az új lányra... de mindenképp könnyebb 1 emberhez alkalmazkodni, mint kettőhöz. És az hogy normális ágyon aludhatok és nem a bőröndből kell öltözködnöm...már alig várom. :)

Kis esti poszt

A bárból írok. :)
10-kor végeztem, felmentem a szobába, de a lányok már alszanak, így visszajöttem Pallabbal beszélgetni. Na meg netezni egy kicsit :)
Kaptam tőle egy pohár bort, amit sunyiban kellett meginni, hogy Ettore (az igazgató) ne lássa, mert épp mászkált a lelkem. Mennyivel jobb volt míg a főnökség nyaralt... :/ :D
Mióta itt vagyok nem is ittam bort. Sőt, semmi alkoholt. Ez most nagyon jól esett.
Közben megjött Linda is. Ettore-vel vacsorázott, holnap reggel pedig elmegy. Nagy kár, vele annyira jó kijöttünk, korkülönbség ide vagy oda... de még van 1 esténk beszélgetni és ahogy elnézem ki is fogjuk használni. :)
Nem mellesleg meghívott magához Csehországba. :) Végülis még úgy sem jártam arra :) Ingyen szállás, idegenvezetés... simán megérné :) Csak akkor még többet kell spórolnom míg itt vagyok. :S :D Nade annyi baj legyen. ;)
A presto!

Ha esik, ha fúj...

A szombat esővel indult, délután is el volt borulva, amikor Lindával elindultunk Velencébe, de úgy döntöttünk, nem számít, jobb is, ha nincs olyan meleg. Aztán később a nap is kisütött és úgy tűnt, elmennek a felhők. Rengeteget sétáltunk, beszélgettünk és vásároltunk is egy kicsit. Közben felfedeztünk olyan helyeket is, amiket eddig soha. Az egyik ilyen egy eldugott kis udvaron egy gyönyörű torony. Fénykép Facebook-on. Aminek pedig még ennél is jobban örültem, az a toronnyal szemben lévő lakás ablakában békésen alvó, hatalmas cica. :) Bercike már annyira hiányzik... így először óvatosan lefényképeztem, majd nem bírtam megállni, hogy meg ne simogassam. :) Nagyon jól tűrte, teljesen nyugodt volt. A simogatástól kicsit mocorgott, nyújtózkodott, aztán aludt tovább. :) Legszívesebben ott maradtam volna simogatni. :D

Este Biagio Antonacci koncert volt a Szent Márk téren, úgyhogy abba is belehallgattunk, aztán jöttünk haza, mert az volt a terv, hogy kora reggel elmegyünk Caorlébe, mert Linda még ott nem volt és csütörtökön már megy haza.
Erre egy órával azután, hogy hazaértünk, jött egy hatalmas vihar. Sajnos még reggel is esett és hideg is volt, így visszafeküdtünk abban bízva, hogy később jobb idő lesz.
Nem lett, de én akkor sem akartam a szobában rohadni egész nap, így bár Linda nélkül és elég későn (12:15-kor), de elindultam Caorlébe. Mit nekem egy kis eső! Ráadásul ott nem is esett és bár hideg volt, gyönyörű volt a tenger és a felhők. Megérte elmenni, megint. :)

Most 3 napig megint dolgozom, ma délután, aztán 2 napig osztottban. (Valamelyik nap el kell mennem feltölteni a netemet is, mert lassan lejár az 1 hónap.) Aztán 1 szabadnap és megint 3 ugyanígy. Remélem a héten már kiderül az augusztusi beosztás is.
A presto!

Dolgos hétköznapok

A héten csak 3 napot dolgozom, de most úgy érzem, ez is bőven elég lesz. 2 nap (tegnap és ma) osztott műszakban vagyok, ez a legrosszabb. Részben mert elmegy vele az egész nap, másrészt meg korán is kell kelni meg későn is végzek, ami így együtt nem a legjobb kombó. Tegnap éjszaka mondjuk a saját hülyeségemből kifolyólag nem tudtam aludni (Pallab csinált nekem egy kávét vacsi után és nem akartam visszautasítani, mert őt annyira megszerettem.. de így is csak a felét ittam meg, úgy látszik az is sok volt), de egyébként is nehezen alszom el és a koránkelés nem az én műfajom. Régen volt hogy hajnal 3-4-ig filmet néztünk, de úgy általában az utóbbi pár évben nem nagyon fordult elő, hogy hajnal 1-2 előtt elaludtam volna és erről nagyon nehéz leszokni. Forgolódom, jár az agyam egyfolytában, aztán mire elalszom, azt veszem észre, hogy csörög az ébresztő... és persze reggel olyan vagyok, mint egy zombi.
A szabad hétvégémen még nem tudom mit fogok csinálni; meg akarom kérdezni Cristianat, hogy nincs-e kedve együtt elmenni valahova.  Ha nem, akkor a szokásos-caorlés-napozós projekt. Kezdem azt hinni, hogy napenergiával működöm, csak nagyon hamar lemerülnek a napelemeim. :))) Persze szívesen kipróbálnám egyszer a Lido-t is (velencei strand), de egyszerűen nem éri meg, mert drágább oda elmenni, mint Caorlébe. Én meg most spórolni akarok... és a caorlei strand úgyis nagyobb. :)
A presto!

Újabb nap Caorlében...

...méghozzá úgy, ahogy szeretem. :) Reggeli a kedvenc kávézómban, ebéd (sonkás-articsókás pizza) a kedvenc étteremben, valaki, aki még mindig megismer, sok-sok napozás, óriás hullámok, este egy koktél és némi gyümölcs. Tökéletes. :) Az egyetlen rossz dolog benne, hogy mindig véget ér este 7-kor. Pedig Caorlében akkor kezdődik az élet... Na mindegy, egyszer majd kitalálok erre is valami megoldást. :)
Egyébként tegnap hárman jöttek oda hozzám, egymástól függetlenül azzal, hogy én vagyok a legszebb a világon. :D Az egyiküktől még ajándékot is kaptam. :D Szóval tényleg jó napom volt. :))
A mai napot a pihenésnek szentelem. Aludtam fél11-ig, aztán kimostam a ruháimat, rendet raktam a bőröndömben, mostantól pedig olvasgatok, olaszozok kicsit (mert még mindig rámfér) és feltöltöm a tegnapi képeket Facebookra. :) Íme: Caorle vol 2
A presto!

3 kemény nap, és a Festa del Redentore

Elnézést a kis szünetért, de mostanában nagyon sok a munka, szinte mindig teljesen tele van a szálloda, a főnökség pedig még mindig nyaral. Ettől függetlenül persze minden működik rendesen. :)
28-án egyik kollégám bandájának a koncertjére megyünk ha minden igaz, tegnap este pedig Velencében voltunk Lindával, megnézni a tűzijátékot a Szent Márk téren. Minden július harmadik szombatján van a Festa del Redentore, amivel az 1576-os pestis végét ünneplik. Feldíszítik a hajókat, este pedig majd' 1órás tűzijátékkal zárul az ünneplés. Hatalmas tömeg volt, de élveztem. Kicsit olyan hangulata volt, mint otthon az augusztus 20-ának. Nagyon fáradt voltam tegnap, de nem bántam meg, hogy elmentünk. Fényképeztem is, de ezek most tényleg nem lettek olyan nagyon jó képek. Még ki kell tapasztalnom, hogy kell ezzel a géppel éjszaka fényképezni.Képek itt: Festa del Redentore
Ma még megyek délutánra, aztán holnap-holnapután megint szabadnap :))
Ha fel bírok kelni, akkor holnap az első busszal irány Caorle, ha nem, akkor majd holnapután. Főleg mivel kiderült, hogy a velencei tengerpartra (Lido) többe kerül elmenni, mint Caorlébe, ami vicces, mert Lido kb 40 percre van innen... csak hát a vaporettora nagyon drága a jegy. Így egyelőre minden érv Caorle mellett szól. :))
A presto!

Szent Antalnál jártam ma...

Padovában voltam délután. Kifejezetten a Szent Antal bazilika miatt mentem oda. Hatalmas és csodálatos templom, hihetetlen hangulata van. Szent Antal sírja és ereklyéi, valamint egy magyar kápolna is helyet kapott itt. Emellett 4 kis kertecske is van, kettő hatalmas magnóliafával a közepén. Megnéztem egy előadás-szerűséget is Szent Antal életéről, üldögéltem kicsit a kertekben, nagyon kellemes volt.
Ezután továbbmentem, a szoborparkba, ahol a mi Báthory Istvánunk szobra is megtalálható, ugyanis a padovai egyetemen tanult annak idején. Szeretem a szoborparkot, szép, rendezett, az emberek a fűben üldögélnek, mások a park körül bicikliznek... kellemes a hangulata az egésznek.
Ezen kívül annyira nem vagyok elragadtatva a várostól. Nekem túl nagy. Ezt a kis "szigetet" kivéve igazi világias nagyváros, ahol nem élnék szívesen. A kisvárosok jobban megfognak.
(Képek itt: Padova, bár a FB most eléggé összevissza töltötte fel őket.)
Mindenesetre ezt is megnéztem mégegyszer és természetesen nem bántam meg, de a következő szabadnapomon (hétfőn) azt hiszem megint inkább a 2 órás buszocskázást választom és szerzek még egy kis színt a caorlei nap alatt :)

Egyébként mára 26-28 fokot ígértek, ehhez képest Padovában 32 fokot mutattak a hőmérők, itt meg valami iszonyatos párás meleg van még most is. És telihold is van. Próbáltam lefényképezni, de a zoom-om nem a legjobb. Azért megmutatom:

A presto!

A szívem csücske: Caorle

A tegnap délutánt Caorlében töltöttem. Isteni volt.
Fél 12 körül értem oda, mert közel 2 órás az út busszal (70km), így legalább már tudom, hogy érdemes korábban elindulni (most a 9:40-es busszal mentem). Amikor odaértem, felsétáltam a kikötőtől egészen a sétálóutca elejéig, ahol legelőször volt a szállásunk. Ittam egy jegeskávét a Caffé Murano-ban, aztán vettem két croissant-t (sehol nincs olyan jó, mint ott), majd lementem a partra. :)
Akartam bérelni napozóágyat, mert fél napra nem olyan drága, de akiktől bérelni lehet, már ebédszüneten voltak. Aztán jött egy bácsi, mondta, hogy a kollégája elvitte a jegyeket, de válasszak nyugodtan helyet, aztán majd fél 3-kor visszajönnek és majd akkor fizetek.
Ki is választottam egy napozóágyat, elrendezgettem a cuccaimat, napoztam egy kicsit, aztán bementem a vízbe. Isteni volt. Alig voltak hullámok és jó meleg is volt a víz. A délutánom hátralevő része azzal telt, hogy úszkáltam, napoztam, úszkáltam, napoztam... eljött a fél 3, de még mindig sehol senki. Meg később sem... úgyhogy 4 óra körül összepakoltam és eljöttem. :D Így végül megúsztam a napozóágy-bérlés árát.
Ezután végigsétáltam a parton egészen a belvárosig. Gyönyörű kék volt a tenger... Mikor odaértem még alig volt nyitva 1-2 üzlet meg néhány fagyizó/bár. A kedvenc pizzériám is este 6-kor nyitott, szóval nem sikerült pizzáznom. Ehelyett beültem az egyik bárba, ittam 1 ásványvizet, néztem a várost és azt éreztem soha nem akarok elmenni innen...
Akármilyen messze van, szerintem én akkor is Caorlébe fogok járni strandolni. Nelly szerint Jesoloban úgysincs semmi és nekem megér 2 óra buszocskázást, hogy utána ismerős helyen lehessek egy kicsit.
Képek itt: Caorle
Ma Padovába megyek, Velencéből, mert csak onnan van busz.
A presto!

Holnap irány a tengerpart :)

Na, letudtam a nappalos műszakot, legközelebb csütörtök délután dolgozom.
Holnap ha ilyen szép marad az idő, elmegyek Caorlébe, bár nem az a legközelebbi tengerpart, de én azt ismerem (és szeretem).
Holnaputánra pedig városnézést tervezek, még nem tudom pontosan hová. Szóba jöhet Verona, Padova, esetleg megint Velence... :) Ezt majd még megálmodom.
A mai nap durva volt, egy percre sem álltunk meg, ebédelni is alig tudtunk elmenni... de Federica azt mondta jobban szeret velem dolgozni, mint Nellyvel és ez feldobta a napomat. :)
Vacsoránál találkoztam Lindával, a cseh gyakornokkal, akit tegnap előtt ismertem meg az étteremben. Nem rég érkezett és nem beszél valami jól olaszul. Mindenesetre ő is aranyos.
Már Nellyvel is egyre jobban elvagyunk.
Ma beszéltünk anyával meg mamáékkal is Skype-on, meg Bercikét is láttam megint...:) ha hallja a hangomat mindig keres az én drága cicamicám... Nagy találmány ez az internet. Olyan jó látni mindenkit :))
A presto!

Nappalos műszak

Most 4 napig nappalos vagyok (illetve nem, mert holnap osztott műszakban, de mind1, akkor is korán kell kelni), és ma meg holnap az étteremben kezdek reggel, ami nem vészes. Mosolyogni kell, kuponokat elvenni, ilyesmi. Egyetlen hátránya, hogy egy helyben kell állni sokáig.
Amikor vége van a reggelinek, megyek a recepcióra. Mostanában ott is megkímélnek (koppkoppkopp). papírokat pakolgatok ide-oda, meg a vendégekkel beszélgetek. Semmi telefon, csak ha tényleg nagyon muszáj. Na meg a hétvége amúgy is nyugisabb, nincsenek főnökök. :)
Délután voltam az Auchanban, vettem egy könyvet. Iszonyat meleg van mostanában itt is (de ahogy hallom otthon is), úgyhogy ha ez így marad, a szabadnapjaimat a tengerparton fogom tölteni. :P :)) Csak még azt nem tudom pontosan hol. A szívem Caorlébe húz, de Jesolo sokkal közelebb van. Ehhh mind1, még van 2 napom eldönteni. :)
Nelly közben "átpártolt" hozzám... Cristiana kicsit haragszik rá, így most már velem is tárgyal...  mondhatni vége a mexikói-magyar konfliktusnak. Ha ő kedves velem én is az vagyok vele természetesen, de nem felejtek.
A presto!

Technikai közlemény

Mostantól bárki kommentelhet, ha akar. Átállítottam a beállításoknál, mert Dorina szólt, hogy nem tudott kommentelni. Ha másnak is volt ilyen problémája, elnézést kérek, nem tudtam, hogy rosszul van beállítva. Szóval mostantól bombázzatok! :D

Mestréről

Elég nagy azért ez a város így jobban megnézve... Tegnap Velencébe menet nem tűnt ekkorának.
Néhány tény:
 A legközelebbi szupermarket a LIDL. Az áruválaszték nagyjából megegyezik az otthonival. Ennek mondjuk nagyon örülök, bár túl sok mindent nem kell vennem szerencsére.
Van egy Auchan is nem messze (3-4 megállónyira), ami kétszintes. Felül vannak a ruhák, elektronikai cikkek, autó- és kerti felszerelések, alul pedig az élelmiszerek, tisztító- és tisztálkodási szerek. E mellett egy komplett plázát építettek a szupermarket köré. Ruhaboltok (jó drágák is :@), könyvesbolt, drogériák, vodafone, kajáldák... ami kell. Mozi az nincs benne, de azon kívül tényleg kb minden.
Július 2-től augusztus 31-ig 10-70%-os leárazások vannak mindenütt. Ma vettem is egy táskát... *pirul*
A belvárosban is találtam egy 6 emeletes, de egyébként nem túl nagy "plázát" (minden emeleten 2-3 bolt van). Van néhány ismerős bolt (H&M, Mango), meg olyan is, amit otthon még nem láttam. Ezen kívül a belváros tele van üzletekkel, bárokkal, sőt egy színházat és egy uszodát is láttam. Na meg persze templomokat.
A buszokon kívül villamos is van, de ahhoz ma nem voltam elég bátor, hogy megnézzem hova megy. :D De látni láttam, szép piros!
Képek megint Facebook-on, mert így egyszerűbb. Az is meg tudja nézni, aki esetleg nincs fent! Itt a link: Pár kép Mestréről

Érdekességek a közlekedésről

#1 Mindenki őrült módjára közlekedik, a buszsofőrökkel az élen. A zebrán pl. csak akkor engednek át, ha nagyon határozottan elindulsz... akkor nyomnak egy satuféket, amúgy állhatsz a zebránál ameddig akarsz.
#2 Integetni kell, ha fel akarsz szállni egy közeledő buszra, különben nem áll meg. Első nap majdnem otthagyott. Felszállni az első és a hátsó ajtón lehet, leszállni csak középen. Tolakodni ugyanúgy szoktak, mint nálunk.
#3 Nem ér le a lábam se a vaporetto-n, se a buszmegállóban a padon. Ezt nem nagyon értem, hiszem az olaszok nem épp a legmagasabb nép. A buszon ezzel ellentétben elég alacsonyak az ülések.
#4 A buszmegállóban -ha egyáltalán van kirakva- a menetrend nagyon apróbetűs és nehéz rajta eligazodni.
#5 Járda hol van, hol nincs, mint a mesében, de leginkább nincs. Hogy a hotelből eljussak a buszmegállóig, az út szélén kell sétálnom. Ráadásul a biciklisek is ott közlekednek. Élmény. Bicikliút az egész városban több van, mint gyalogos járda, de ezen a szakaszon az is kimaradt.
# A gyalogosoknak is van sárga jelzés.
# Én nem sokat értek a KRESSZ-hez, de ők még annyit se. Kb. az a szabály, hogy a csinos hölgyeknek adunk elsőbbséget, mindenki más le van sz*rva.

Mexikó vs. Hungary

Nelly, a mexikói szobatársam nem kedvel, sőt. Úgy néz rám, mint a véres rongyra és csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj. Most is itt ülünk a szobában ketten és még 1 szót sem szóltunk egymáshoz... Nem mintha annyira szükségem lenne rá, csak nem tudom mit követhettem el ellene. Na mind1, nem fogok foglalkozni vele. Nem muszáj jóban lennünk.

Velnence és Murano vol1

Na, a mai nap volt az eddigi legjobb! :)
Velence még mindig csodaszép és végre Muranot is megnéztem. Bár az üvegfúvó mesterek munkájáról ma lemaradtam, de lesz még időm azt is szemügyre venni. :))
Rengeteget sétáltam (néha szerintem körbe-körbe jártam),  élveztem a tenger illatát és a szelet, kipróbáltam a vaporetto-t, ettem fagyit és nagyon jól éreztem magam. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a fantasztikus városról. Lenyűgöző, varázslatos, gyönyörű, nyüzsgő.... és valamiért mikor odaérek, olyan mintha hazaérnék. Ezt nem tudom megmagyarázni, de annyira jó érzés ott lenni.
Képeket viszont annyi mindenki kért tőlem, hogy úgy döntöttem, legegyszerűbb, ha feltöltöm a Facebookra és ott mindenki megnézheti. Íme: Velence és Murano vol1 képekben
Persze ez még csak a kezdet! :))) Még most sem láttam szinte semmit a városból. Ahhoz mégtöbb idő és türelem  kell, nade majd szépen lassan. Még van rá 147 napom, hogy bejárjam egész Velencét (meg Padovát, meg Veronát, meg Torcello-t....... :D ).
Jah és pár kép a szobánkról: 420-as szoba
A presto!

Utolsó munkanap a szabdnapok előtt

Nos, még a ma délutánt kell túlélnem és akkor pihenhetek 2 napot. Remélem jobb idő lesz holnap, mint ma, mert most el van borulva meg egy kicsit esett is. Bár nem érdekel, ha esik, akkor is megyek. Ki kell szellőztetnem a fejemet egy kicsit. Hosszú volt azért ez az 5 nap egyhuzamban így első nekifutásra. Mióta elkezdtem dolgozni, ki sem tettem a lábam a hotelből.
A munkát egyébként szeretem, vannak sikerélményeim is, csak az olasz mentalitást kell még szokni. Pl. tegnap elküldtem az adminisztrációra egy papírt, amit vissza kellene küldenem a suliba minél előbb (még az Erasmushoz), hogy utalják  végre a pénzemet... erre visszaír nekem Manuela, hogy nem tudja kitölteni, mert nem tudja mi ez és amúgy is angolul van és jujj... Végül továbbküldte Milánóba. Most abban reménykedem, hogy Sara értelmesebb, mint ezek itt együttvéve, és le tudja írni azt a 2 mondatot, be tud húzni 2 db x-et és alá tudja írni a papírt, mert kb. ennyit kellene csinálni vele.
Este a lányok elengedtek fél órával előbb, amiért nagyon hálás vagyok. Délután 3-tól 11-ig is bőven elég volt ott lenni, meg már amúgy se nagyon volt mit csinálni. Napközben azért néha elég stresszes tud lenni ez a recepciós meló.
Holnap este majd mutatok képeket is.
A presto!

Végre este van :)

Az esti 4 óra felért legalább 8 órával... a hotel tele van, mindenki idegesebb, mint általában, több vendég több probléma... Szóval elfáradtam rendesen. Ettől függetlenül még mindig nagyon élvezem a munkát, csak jó lenne, ha már tudnék mindent és tudnék válaszolni minden kérdésre... na de majd 1-2 hét múlva :)
10-kor végeztem ma és már nem vágytam semmi másra, csak egy kiadós zuhanyra, meg hogy végre vízszintesben legyek.
A presto!

Az első (másfél) munkanap

Az első napot a recepción nagyon élveztem. Pedig előtte hogy féltem tőle... :) Már tudok kulcskártyát csinálni, információval ellátni a vendégeket, hogy hogy jutnak el a boltba, Velencébe, stb., tudok taxit hívni nekik, meg még pár apróságot elintézek a többiek helyett. :)

Tegnap 3-kor kellett volna kezdenem, de lehívtak hamarabb, így 1-től fél4-ig Francesca-val és Serena-val voltam, ők mutatták meg az első pár dolgot, aztán délután jöttek a fiúk, Daniele és Filippo, akik szintén magyaráztak nekem mindenfélét és nagyon kedvesek voltak. Mondtam, hogy a telefontól félek, ezért mindig felvették ők ha csörgött. :) Hát na, ha valaki elkezd nekem a telefonban olaszul hadarni, egyelőre úgyse értek belőle sokmindent... De majd belejövök abba is.
Rengeteg vendéggel beszélgettem... kínaiak, franciák, amcsik, japánok, brazilok, angolok, izraeliek.... mindenféle népek járnak erre. Szeretnek velem beszélni, mert akárkivel vagyok a recepción, úgyis én beszélem legjobban az angolt :D :P

Ma délelőtt a lányok már szigorúbbak voltak velem telefon ügyben, de aztán rájöttek, hogy tényleg jobb ha ők veszik fel. És persze ma is tanultam sok új dolgot.
Mivel ma osztott műszakban vagyok (meg holnap is), este még vissza kell mennem 6 és 10 között. Ez mondjuk annyira nem jó... illetve, ahogy vesszük. Így legalább csak 4 órát kell állnom egyfolytában és utána pihentethetem a lábaimat egy kicsit. A talpam ugyanis megint fájdogál... de persze nem mindegy, hogy az ember 8 órát áll egy nap, vagy 21-et, mint tavaly a Roziban. Szóval annyira azért nem súlyos a helyzet. Ez a Lioton gél, amivel bekentem reggel a vádlimat, valami csodaszer! Azóta csak a talpam fáj, de lehet kipróbálom majd arra is :)
Még 3 napot dolgozom a héten, aztán lesz 2 szabadnapom. Ha nem fog fájni a lábam, első dolgom lesz végre elmenni Velencébe :)) Annyi embernek elmagyaráztam már, hogy hogy jut oda, meg hogy tud visszajönni, hogy én szerintem már csukott szemmel is odatalálok :D

Tegnap vacsorára sikerült valami beazonosíthatatlan feltéttel ellátott tésztát választanom, aminek nem volt túl jó íze, de sebaj, volt még valami tócsni-szerű is, azzal jóllaktam. Bejön ez a mediterrán diéta! :D Kenyeret alig eszem, tegnap pl egyáltalán nem ettem, ma meg egy kb fél kifli méretű kis bagettet. Mindig van tészta, saláta, mozzarella paradicsomkarikákkal, meg legalább 2 féle hús. Mire hazamegyek olyan csinos és egészséges leszek, hogy úgy kell majd agyonütni. :D
Mindenki segítőkész, barátságos, NYUGODT, nem úgy mint otthon... na meg persze itt a 8 óra az 8 óra, nem 16, meg 21... Igen, ezt már írtam korábban is, de ennek annyira örülök, hogy még fogom is emlegetni szerintem :D

A presto!

Megérkeztem.

A busz 10 óra alatt ideért, reggel 6-ra Mestre-n voltam szerda reggel. A hotelt is könnyen megtaláltam, de ott várnom kellett majd' 2 órát, míg megérkezett Valentina, aki felkísért a szobámba, kért nekem tiszta ágyneműt és mondta hogy pihenjek egy kicsit, majd később bemutat a többieknek a recepción (vagy ahogy ők mondják: ricevimento).
Így is volt, aztán elmentünk ebédelni az egyik szobatársammal, Cristianaval. A kaja nagyon jóóóó! És mindig van legalább 4-5 féle, amiből annyit szedsz magadnak, amennyit akarsz. :) Mondjuk étvágyam nem igazán van...
Délután voltam az Auchan-ban. Nem pont olyan, mint itthon, sőt. Gyakorlatilag egy komplett pláza egy kétszintes(!!!) Auchan köré építve. Ott szereztem magamnak mobilnetet, mert a szállodában csak a hallban van ingyen wifi.
Ma kialudtam magam, aztán megismerkedtem a másik szobatársammal, Nellyvel is, aki mexikói. Csendes, aranyos lány. Együtt ebédeltünk.
El akartam menni Velencébe délután, de megint az Auchanba kellett mennem... Na de majd az első szabadnapomon. :)
Holnap délután kezdek, 5 napig délutános leszek, ami azt jelenti, hogy 3-tól este fél12ig dolgozom. Utána lesz 2 szabadnapom. Minden héten 2 szabadnapot kapunk. :) És nincs olyan, mint az étteremben tavaly nyáron, hogy 6 óra helyett 21-et dolgoztam.
Cristiana ma nagyon el volt keseredve este, mert ő is gyakornok (csak ő már mesterképzés után) és át akarják rakni az adminisztrációról az étterembe ha jól értettem... Na igen, megérteni általában megértem őket, válaszolni már nehezebb. De szerintem bele fogok jönni 1 hét alatt.
Vendégek leginkább kínaiak meg japánok vannak.
Pontosan még nem tudom mit fogok csinálni a recepción, arról majd holnap (vagy inkább holnap után délelőtt) beszámolok.
Egyelőre ennyi.
A presto!