Csütörtök- pénteken szabadnapos voltam és ebből másfél napot Sirmionében illetve Veronában töltöttem.
Szerda délután indultunk - eredetileg Veronába. Ott azonban valami nagy banzáj volt éppen (ha jól láttam ékszerkiállítás), így az összes hotel dugig volt, az ibis-szel az élen. Más kérdés, hogy ha lett volna hely sem adtunk volna 129 €-t egy kétcsillagos szobáért. Lényeg a lényeg, továbbmentünk, mert visszafordulni nem akartunk (Padovába is mehettünk volna, de gyakorlatilag onnan jöttünk...). Egy óra araszolás után Sirmionébe értünk, ahol random kiválasztottunk egy hotelt (a tóra néző erkéllyel ^^), becsekkoltunk, aztán sétáltunk egyet a belvárosban. Én voltam már itt korábban is és minden alkalommal lenyűgözött ez a félszigetre épült kis városka, de most többet láttam belőle, mint valaha és azóta még jobban tetszik (ez Veronára is igaz, de ezt majd később).
Szóval tettünk egy jó nagy kört, láttunk sok-sok cicát, kacsát, miegymást. :)
Persze a cicáknak örültem a legjobban, mert így három hónap után már elég komoly elvonási tüneteim vannak. Ami nagyon tetszett: a kóbor(nak tűnő) cicákat itt nem befogdossák, vagy tudomisén, hanem raktak ki nekik házikókat meg ételt, méghozzá annyit, hogy nem győzik megenni. Kicsit félénkek, nem engednek túl közel magukhoz, de szépek és sokan vannak :) A Paradicsomban éreztem magam.
Miután minden cicát láttunk, beültünk vacsorázni egy a tóra néző étterembe. Mondjuk ettem már ennél jobb pizzát, de ennél szebb helyen még nem. :D Az is valami, nem igaz? :)
Másnap reggel még sétáltunk egyet, csináltunk még egy pár képet, mert este valahogy egyikünknek sem akart sikerülni (pedig már TÉNYLEG kezdek belejönni a fotózásba), aztán visszamentünk Veronába.
Veronában is jártam már, szerintem pontosan annyiszor, ahányszor Sirmionében, de mindig csak 1-2 órát voltunk ott és csak ugyanazt a kis részét néztük meg a városnak. Na most nem így volt...
Megint a belvárosban kezdtük a sétát: Aréna, aztán végig a márvánnyal borított utcán a piactérig, onnan Júlia mellét fogdosni... de erre elég egy óra, mi viszont az egész napot ott akartuk tölteni. Így hát miután kétszer is megsimogattuk azt a fényes cicit, elindultunk felfedezni a várost.
Láttunk várat, folyót gyönyörű hidakkal, megmásztunk jó sok lépcsőt és így láttuk a várost felülről is. Hatalmas... sokkal nagyobb, mint Padova, pedig azt hittem pont fordítva van, de talán csak azért, mert Padovából többet láttam eddig.
Szóval lejártuk a lábunkat, de megérte, mert nagyon szép ez a város. Azon kevés nagyvárosok egyike, ahol el tudnám képzelni az életemet.
Érdekesség: nekik is van egy ilyen "vár a hegyen, előtte lent folyó hidakkal" városrészük, amiről ugye már meséltem is. Nagyon hasonlít a Budai vár - Duna panoráma kombóra. Néha kicsit úgy is éreztem magam, mintha ott lennék.
Nos, azt hiszem a lényeget elmondtam, képek Facebook-on, aztán majd jövök ha meggyógyultam (mert miért is ne lennék megint beteg).
A presto!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése