Egyszer fent, egyszer lent...

...avagy 420->326->420
Ludivine tegnap hazarepült, könnyes búcsú(k) után. A buszmegállóig elkísértem, aztán ő felszállt a H1-esre, én meg a VENEZIA-ra. Ő is pityergett a buszon, de én is a könnyeimmel küzdöttem Velencéig. Linda után azt hittem, ilyen csoda nem történik mégegyszer, nem találok mégegy olyan embert, akivel az első pillanattól egy hullámhosszon vagyunk, akivel mindent meg lehet beszélni, aki azt szereti, amit én... erre jött ez a vékonyka francia lány és az első naptól fogva össze voltunk nőve, mert soha nem volt még ilyen szobatársam, mint Ő. És most veszettül hiányzik... Ráadásul hagyott egy olyan búcsúlevelet, amin  elbőgtem magam, aztán megköszöntem neki SMS-ben, erre írta, hogy ő meg azon sírta el magát megint... :)
Ma volt az első napom az étteremben és elég kemény volt, főleg így, hogy egész nap rajtam volt a bőghetnék. Tudom, hogy hülyeség, más is elmegy/elment, de valahogy ez most rosszabb, mint eddig bármi. Ettől függetlenül úgy érzem, maximálisan teljesítettem, de mondjuk ma nem is voltak sokan. A hétvége keményebb lesz.
Közben közölték, hogy vissza kell költöznöm Nelly-hez & Cristiana-hoz, ami a maradék kedvemet is elvette, de most, hogy beszéltem Ludivine-nel (felhívott, egyem meg :) ) és visszacuccoltam, annyira nem is vészes. Persze egyedül jobb lett volna, de ez van.
Jövőhét keddig dolgozom, aztán anyáék szerdán VÉÉÉÉÉÉÉGREEEEEEEEEEEEEE jönnek 5 napra. Már nagyon várom. :) Elviszem őket Velencébe, Caorlébe, Padovába (fő a változatosság, lol), de igazából nekem mindegy is, hogy hova megyünk, csak végre láthatom őket. :)
Ludivine meg megígértette velem mielőtt felszállt a buszra, hogy jövő nyáron elmegyek hozzá Franciaországba, szóval most már ha törik, ha szakad a jövő nyarat Dél-Franciaországban fogom tölteni.
A tegnapi velencei pár órám megér egy külön bejegyzést, szóval egyelőre ennyi.
A presto!